Felületes olvasó révén - általában idő hiányára hivatkozva - csak átfutom a Facebook bejegyzéseket, hosszabb írások olvasására nem is szoktam vállalkozni. Ez alól kivételt képeztek Nyáry Krisztián barátainak szánt bejegyzései egyes írók, költők szerelmi életéről, amelyek valahogy az én baráti körömbe is eljutottak, és így hozzám is. Beleolvastam (szokásomhoz híven) ezekbe a bejegyzésekbe, és kíváncsivá tett, végig "kellett" olvasnom. A sok Facebook-blődség mellett igazi gyöngyszemre akadtam, és már tudatosan rákerestem, a "követője" lettem. Hogyne lettem volna, mikor stílusa magával ragadott és sokkal több információhoz juttatott egy-egy művészről, mint tanulmányaim alatt valaha is bárki.
Lelki szemeim előtt van az az általános iskolai vagy középiskolai tankönyv, amely Petőfi életrajzát ecseteli. (Sőt, megvolt annak idején az "Így élt Petőfi" kötet is.) Abban csak arról van szó, hogy Szendrey Júlia eldobja az özvegyi fátyolt, de nem esik szó Petőfi hűtlenségéről, pláne nem Szendrey Júlia második férjének szexuális perverzióiról. Ezt csak Szendrey Júlia naplója tartalmazta, amely halála után közvetlenül nem tisztázhatta a Nemzet Özvegyét, főként a kialakult Petőfi-kultusz miatt.
Ady Endre általam ismert életrajzában férjezett asszonyként szerepel ugyan Brüll Adél (Léda), de azt jótékony homály fedte számomra, hogy Léda férje meleg volt és így éltek édes hármasban Párizsban. De nemcsak ők éltek hárman-párban - Szentkuthy Miklós naplójából is meghökkentő részletek kerültek elő.
Nyáry Krisztián vállalja az "irodalmi bulvár" jelzőt műveire abban az értelemben, hogy rövid, gyorsan elolvasható életmesékről van szó. Olyan ez, mintha egy korabeli bulvárújságot lapozgathatna az ember. Manapság azért olyan népszerű a bulvár, mert ott leírva láthatja az olvasó, hogy a mostani "celebek" is hús-vér emberek: szeretnek, rosszul élnek vagy éppen válnak, pont úgy, mint bárki más. De fellebbenteni a fátylat a "nagyközönségnek" Petőfiről vagy éppen Kosztolányiról elég merész vállalkozás. Véleményem szerint ez Nyáry Krisztiánnak frappánsan sikerült.
Egyes irodalomtörténészek* szerint a műélvezőt gyakran félrevezetik az életrajzi tények, ugyanakkor nem lehet elvonatkoztatni teljes egészében a mű keletkezési körülményeiről, és minél több értesülésünk van a korról, a szokásokról, annál árnyaltabban, annál összetettebben látjuk a művet magát is. Hogyan is lehetne elvonatkoztatni például a morfinista Csáth Géza életrajzát műveitől, amikor az író meggyilkolta feleségét, és ezt korábban levélben öccsének meg is írja. (Én már nem tudok elvonatkoztatni. Ez van.)
A könyvet születésnapomra kaptam meg, majdnem aznap el is olvastam. Csak olvasása közben az járt az eszemben sajnálkozva, hogy mindjárt a végére érek... Élveztem minden sorát, tekintettel családi körülményeimre - három gyerek próbálta a figyelmemet elterelni olvasás közben - több felvonásban olvastam el, bár legszívesebben egy ültő helyemben megtettem volna. Ugye, lesz még folytatás?
----------------
*Kálmán C. György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése