A családállítás mint megoldási lehetőség

Még január végén írtam Blanka éjszakai bepisilési problémájáról, ami azóta sem oldódott meg. Motivációs tábla ide, motivációs tábla oda, a helyzet változatlan:

2013. február

2013. március

2013. április

 

2013. május

 

Néha már teljesen elkeseredem, bár tudom, türelemre van szükség itt is, mint mindenhez, ami gyerekneveléssel kapcsolatos. Pedig nekem nem a türelem a fő erényem... 

Gyors, azonnal alkalmazható módszert szeretné, amitől helyreáll Blanka éjszakai menetrendje. Hogy a baj nem szervi eredetű, arra bizonyíték a negatív ultrahangos lelet, és a laborban sem találtak mar semmi bacilust, baktériumot a vizeletben. A gyermekorvos szerint örülni kell, hogy nincs szervi baj, és ő is türelemre intett. Hát persze. 

Úgy gondoltam pár hete, hogy most aztán végére járok ennek a lelki dolognak is, találtam egy éjszakai bepisilessel (is) foglalkozó pszichológust, akinek írtam, a segítséget kérve. Váltottunk nehány mailt, nagyon segitőkésznek bizonyult így a neten is. 

Leírtam neki nagy vonalakban azokat az eseményeket, amelyeknek köze lehet Blanka kis lelkének az elemzéséhez:

Blanka meg nem volt három éves, de 2012. szeptemberében felvételt nyert az óvodába, ahol a legkisebb volt még a picik között is. (Nem vettem észre, hogy ez nagyon megviselte volna, hiszen előtte bölcsibe járt, oda is szeretett járni, nem volt vele semmi gond.) Addigra teljesen kialakult a szobatisztasága, éjszaka sem pisilt be.

A gondok idén januártól kezdődtek, tehát a teljes szobatisztasága fél évig jól működött. Ebben az időszakban már túljutottunk a kezdeti féltékenységi jeleneteken, a picik is már elmúltak egy évesek, megtanultak járni, egyre többet tudtak/tudnak együtt játszani. Leszámítva néhány vérre menő, bizonyos játékokért folytatott harcot ("ez az enyém") Blanka addigra megbékélt azzal, hogy többé nem egyke már, testvéreit elfogadta.

Blankának szerintem nincsenek rémálmai, nyugodtan alszik, nem forgolódik, bár néha mondogatja, hogy rosszat álmodott, de ennek nem tulajdonítok jelentőséget, mert nincs tisztában azzal, hogy ez mit jelent, nem tudja elmondani, kifejezni mi az a rossz. Blanka mondanivalóiban sokszor keveredik a valóság és a fantázia, úgy adja elő a történeteit, mintha azok valóban megtörténtek volna ("...a mama megszorította a lábamat"), holott sokszor tele van mesei elemmel ("... és akkor jött a farkas").

Február 1-jéig visszamenőleg vezetjük egy táblázatban, hogy melyik éjszaka pisilt be, és mikor nem. Ha nem pisil be akkor napocskát kap, ha bepisil, akkor felhőcskét. (A férjem olvasta a neten, hogy ezzel lehet motiválni a gyereket. Annyira nem vettük észre, hogy nagyon bevált volna...) Általánosságban elmondható, hogy heti 2-3 bepisilést észleltünk, (általában egy-két nap szünettel) az utóbbi héten viszont egymás után hatszor bepisilt, ami messze a legrosszabb arány február óta.

Természetesen próbáljuk nyugodtan kezelni a helyzetet, a kislányra nem neheztelünk, nem kap szidást sem, hiszen tudjuk, hogy nem tehet róla. Ha nem pisil be akkor azért többször megdicsérem, hogy ügyes volt. 

A pszichológus azt tanácsolta, hogy ne legyen központi téma a bepisilés, csináljunk  úgy, mintha nem is lenne a bepisilés.

Egy könyvet ajánlott: Thomas Schafer: Gyermekek gyógyítása családállítással, amelyben van egy Hófehérke mese, amit alkalmazni javasol. 

 

Nos, én elolvastam a könyvet a ránk vonatkozó részekkel, azonban nekem ez az egész családállítás kissé misztikus. (Persze elolvastam minden fellelhetőt a témában - korlátozott időkeretemben :)) Elméletben talán meg is tudom fogalmazni mit jelent a családállítás, de gyakorlati alkalmazását nem tudom elképzelni. Biztos jó módszer, valószínűleg működik is, de azt nem tudom elképzelni, HOGYAN! Lehet, nem is az én dolgom tudni a módszer mögöttes tartalmat, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy ez az esetünkben segít-e. Mert akkor tuti isteníteni fogom a családállítást.

Mindenesetre a történetnek meg nincs vége, újabb fejlemények majd itt a blogon! :)